|
2024-03-18 07:39:17, hétfő
|
| |
| |
Az engedelmesség miért nem választható, hanem kötelező?
Textus: Lk 6:46-49
Evangéliumi körökben elterjedt téves tanítás az, hogy elfogadhatod Jézust Megváltódnak, de az, hogy életed Uraként engedelmeskedj neki, nem kötelező. Azok, akik ezt a tanítást hirdetik, tévesen azt gondolják, hogy ezzel megőrzik azt a tanítást, hogy az üdvösség kegyelemből, hit által, az emberi cselekedetektől függetlenül van. Nem tagadják a Krisztusnak mint Úrnak való engedelmesség fontosságát, de ragaszkodnak ahhoz, hogy ennek semmi köze az üdvözítő hithez. És így azt tanítják, hogy lehetséges, hogy valaki valóban hisz Krisztusban mint Megváltóban, még akkor is, ha soha nem engedelmeskedik neki mint Úrnak.
Úgy vélem, hogy ez a tanítás a megváltó hit természetéről alkotott téves elképzelésen alapul, és hamis bizonyosságot ad sokaknak, akik azt hiszik, hogy keresztyének, de valójában nem azok. A Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy szentség nélkül senki sem fogja látni az Urat (Zsidók 12:14). A valódi üdvözítő hit mindig a fokozatosan fejlődő istenfélő életet eredményezi. Ha valaki azt állítja, hogy meg van váltva, de nincs éhség benne Isten Igéje iránt, nincs növekvő gyűlölet benne a bűn iránt, és nem jellemzi növekedés az istenfélő életben, akkor meg kell vizsgálnia, hogy valóban hitben van-e (2Kor 13:5).
Amikor Jézus egy olyan prédikáció végére ér, amelyben nehéz dolgokat mondott, hangsúlyozza, hogy engedelmeskedni kell annak, amit tanított. Élesen megkérdezi: "Miért mondjátok nekem: URam, URam - ha nem teszitek, amit mondok?". Majd a két emberről szóló, jól ismert példázatával zárja, akik külön házat építenek. Az első alapot rak a sziklára, hogy a háza szilárdan álljon, amikor az árvíz ellene tör. A második ostobán építi a házát a megfelelő alap nélkül, így azt az árvíz elpusztítja. A példázatban az alap a Krisztus tanításának való engedelmesség. Az az ember, aki nem az alapra épített, hallotta Jézus tanítását. Felületesen egyetértett vele, ami abból is látszik, hogy Jézust "Úrnak" nevezi. De nem engedelmeskedett Jézus tanításának, aminek tragikus veszteség lett a következménye. Jézus tehát arra hívja fel a figyelmünket, hogy ...
A Krisztus iránti engedelmesség nem választható, hanem kötelező, mert ez a keresztyén élet alapját képezi.
Néhányan azt mondhatják: "Na, várjunk csak egy percet! Azt hittem, hogy a keresztyén élet alapja a hit, nem pedig az engedelmesség." Végül is kegyelemből, hit által üdvözülünk, cselekedetek nélkül (Ef 2:8, 9). Aki hisz Jézusban, annak örök élete van (János 3:16). Hogyan mondhatod tehát, hogy az engedelmesség az alapja?
A válasz középpontjában az üdvözítő hit természete áll. Az üdvözítő hit elkerülhetetlenül és szükségszerűen szent életet és jócselekedeteket eredményez. Sokan, akik az Efézus 2:8-9-et idézik, miszerint kegyelemből, hit által üdvözülünk, nem pedig cselekedetek által, elmulasztják a 10. verset idézni: "Mert az ő alkotása vagyunk, Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett minket, amelyeket Isten előre elkészített, hogy azokban járjunk". Azok, akik a János 3:16-ot idézik, nem mennek tovább a János 3:36-hoz, amely így szól: "Aki hisz a Fiúnak, annak örök élete van; aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta".
Sok más újszövetségi vers gyakorlatilag egyenlővé teszi az üdvözítő hitet az engedelmességgel és a hitetlenséget az engedetlenséggel, mert a kapcsolat elválaszthatatlan (lásd ApCsel 5:32; 6:7; Róm 1:5; 2:4-10; 6:16; 10:16, 21; 15:18; 16:19, 26; 2 Thess. 1:8; Zsid 3:18, 19; 5:9; 11:8, 31; 1Pét 1:2, 22; 2:8; 4:17). Amint a legutóbbi istentiszteleten láttuk, a fa természete határozza meg a gyümölcs fajtáját. Ha valaki új természetet kapott a Krisztusba vetett hit által, akkor ez az új természet jó gyümölcsöt fog teremni. Kegyelemből, hit által üdvözülünk, a cselekedetek nélkül, de a hit, amely üdvözít, mindig jó cselekedeteket eredményez.
Az elején azt is tisztáznunk kell, hogy Jézus nem azt tanította, hogy követői ebben az életben bűntelenül tökéletesek lehetnek. Ha a mennybe jutás feltétele az, hogy tökéletesen engedelmeskedjünk mindannak, amit Jézus tanított, akkor senki sem kerülhet a mennybe. Még a legodaadóbb keresztyén sem szereti Istent mindig minden porcikájával. Senki sem szereti tökéletesen a felebarátját, úgy mint önmagát. János apostol azt mondja nekünk: "Ha azt mondjuk, hogy nincs bennünk bűn, önmagunkat csapjuk be, és az igazság nincs bennünk" (1Jn 1:8). Jézus tehát nem azt tanítja, hogy bűntelen tökéletességet kell elérnünk ahhoz, hogy beléphessünk az Ő országába. Inkább azt tanítja, amit később Jakab is aláhúzott levelében, hogy a hit cselekedetek nélkül halott (Jakab 2:17, 26). A valódi hit nem egyszerűen intellektuális beleegyezés abba amit Jézus tanít. A valódi hit aláveti magát Jézus uralmának, ami a fokozatosan fejlődő szent életet eredményezi.
Jézus itt három okot említ, amiért az iránta mint Úr iránt tanúsított engedelmesség nem választható, hanem kötelező: először is, mert ez a Krisztus megvallásának igazi próbája (6:46); másodszor, mert ez az az alap, amely kiállja az idő és az örökkévalóság próbáját (6:47-48); harmadszor pedig, mert akik nem engedelmeskednek Krisztusnak, azok hirtelen és végleges pusztulással néznek szembe (6:49).
1.Az engedelmesség nem választható, hanem kötelező, mert ez a Krisztus megvallásának igazi próbája (6:46).
Ha Urunknak nevezzük Őt, akkor ezt azzal bizonyítjuk, hogy azt tesszük, amit az Igében mond nekünk. Figyeljük meg, hogy Jézus egyértelműen megerősíti az Ő jogos helyzetét, mint Úr. Nem azt mondja: "Ne hívjatok engem Úrnak. Csak Isten az Úr". Inkább azt állítja, hogy Ő rendelkezik jogos hatalommal arra, hogy Úr legyen. Az Ő uralma az egész életet irányítja, egészen a gondolatainkig. Így a Jézusnak mint Úrnak való engedelmesség nem csak egy lehetőség egyesek számára, akik elkötelezettebbek akarnak lenni. Ez a keresztyén élet szerves része. Akik nem rendelik alá magukat Jézus uralmának, azoknak jó okuk van megkérdőjelezni, hogy valóban keresztyének-e.
Jézus szavaiba beleértendő az a tény, hogy a Krisztushoz való hamis hűségnyilatkozat valós veszélye fennáll. A Máté 7:21-ben található párhuzamban Jézus azt mondja: "Nem mindenki, aki azt mondja nekem: Uram, Uram, megy be a mennyek országába, hanem aki az én mennyei Atyám akaratát cselekszi". A továbbiakban példákat említ olyanokról, akik még lenyűgöző dolgokat is tettek az Ő nevében, de akiket a menny kapujában el fognak utasítani, mert állandó törvényszegésben éltek. Külsőleg ezek az emberek mások számára igaznak látszottak, de Isten megvizsgálja a szíveket. Isten ismerte önző indítékaikat, buja gondolataikat és kapzsi vágyaikat. Így annak ellenére, hogy prófétáltak, csodákat tettek és démonokat űztek ki Jézus nevében, mégis ki lettek utasítva a mennyből. A külső engedelmesség nem elég; Isten azt követeli, hogy megítéljük gonosz gondolatainkat és magatartásunkat, és minden gondolatunkat Krisztusnak rendeljük alá. Ha Jézust nevezzük meg Urunknak, akkor egész életünk Urává kell őt trónra emelnünk, egészen a gondolatok szintjéig.
Nem fogjuk érteni Jézus szavainak lényegét, ha nem ismerjük fel, hogy Ő itt erős figyelmeztetést ad nekünk. Figyelmeztetése a megtévesztés veszélyére utal. Ez egy olyan dolog, ahol könnyen megtévesztve lehetünk. Ezek az emberek, akik mindezeket a dolgokat az Ő nevében tették, megdöbbennek, amikor Jézus azt mondja nekik, hogy Ő soha nem ismerte őket, és megparancsolja nekik, hogy távozzanak az Ő jelenlétéből. Továbbá, figyelmeztetését azoknak címezi, akik "Úrnak" nevezik Őt, nem pedig azoknak, akik nem. Ha megkérdezted volna ezeket az embereket: " Keresztyén vagy, Jézus követője?", azt válaszolták volna: "Ó, igen! Ámen! Jézus az Úr!" De szomorúan be lettek csapva. Ezek az emberek nemcsak hogy "Úrnak" nevezték Jézust, hanem érzéssel és nyomatékkal nevezték Őt Úrnak. Ez a jelentése a kettős megszólításnak: "Uram, Uram". Nem halkították le a hangjukat és nem motyogták, amikor ezt mondták. Határozottan állították azt, hogy Jézus az ő Uruk. És mégis, ahogy Jézus példabeszéde a továbbiakban mutatja, nagy pusztulás felé tartottak, mert a hitvallásuk felszínes és hamis volt.
Jézus figyelmeztetése tehát mindnyájunknak szól. Azt gondolom, hogy akik itt vagyunk azt mondjuk: "Igen, keresztyén vagyok. Jézus az én Uram és Megváltóm". De Jézus azt mondja: "Vizsgáld meg a szívedet! Valóban igyekszel engedelmeskedni Nekem, kezdve a gondolatok szintjén? Megítéled a bűneidet az Én Igém fényében? Vagy esetleg becsapod magadat? Azzal mentegeted engedetlenségedet, hogy azt állítod, hogy kegyelem alatt élsz? Azzal igazolod magad, hogy azt gondolod: "Mindenki ezt csinálja"?" A Jézusnak való engedelmesség a szív szintjén nem választható, hanem kötelező, nemcsak a rendkívül elkötelezettek, hanem mindenki számára. Ez az igazi próbája annak, hogy a Krisztusba vetett hited valódi vagy hamis.
Jézus a továbbiakban a két házépítőről szóló példázatán keresztül további okokat sorol fel, hogy miért nem választható, hanem kötelező az engedelmesség. Először egy pozitív példával, majd egy negatív példával mutatja be az engedelmesség szükségességét. Prédikációját hirtelen fejezi be a negatív példával, és otthagy minket, hogy az árvíz által elpusztított ház tragikus jelenetén gondolkodjunk el.
2.Az engedelmesség nem választható, hanem kötelező, mert ez az az alap, amely kiállja az idő és az örökkévalóság próbáját (6:47-48).
Az első házépítő azt az embert képviseli, aki nemcsak hallja Jézus szavait, hanem cselekszik is azok alapján. Mélyen a földbe ás, amíg el nem éri az alapkőzetet, a kősziklát. Az alapot az alapkőzethez, a kősziklához rögzíti, hogy háza szilárd alapon nyugodjon. Amikor a vihar lecsapott, és a hirtelen áradás nekiütközött annak a háznak, az szilárdan állt, mert jól meg volt építve.
A ház a mi életünket jelképezi. Mindannyian egy házat építünk. A kérdés az, hogy a Jézus iránti engedelmesség biztos alapjára építjük-e az életünket, vagy az üres hitvallás homokjára? Egy ház felépítése sok idővel és költséggel jár. Ez nem olyan, mint egy kinti WC-t felhúzni, ahol nem tervezünk sok időt tölteni, és nem várható, hogy sokáig kitartson. Egy új otthonba a legfinomabb keményfa szekrényeket építheted be. Külön pénzt költhetsz sárgaréz kilincsekre és kristálycsillárokra. Beépíttethetsz egy egyedi falazott kandallót. De ha a ház nem áll szilárd alapon, akkor kidobod a pénzed. Ha úgy építed életed házát, hogy a szíved szintjén nem engedelmeskedsz Jézusnak, az olyan, mintha alap nélküli házra pazarolnád a pénzed.
Ha házat építesz, biztos lehetsz abban, hogy bárhová is építed, jönnek majd a viharok, hogy próbára tegyék az alapot. Palesztinára jellemzőek a váratlan árvizek. A száraz patakmedrek gyorsan tomboló áradatokká változhatnak, amelyek szinte mindent elsöpörnek, ami az útjukba kerül. Ha ilyen patakmeder közelében építed az otthonodat, jobb, ha gondoskodsz arról, hogy szilárd alapozással rendelkezzen.
Az árvíz (özönvíz) mind az élet megpróbáltatásaira, mind pedig a jövőbeli ítélet áradatára utal, amikor mindnyájan Isten elé kell állnunk. Máté szövegkörnyezete inkább a jövőbeli ítéletet hangsúlyozza, míg Lukács inkább az élet megpróbáltatásaira összpontosít. De egyik szakasz sem utal kizárólag az egyikre vagy a másikra. Az a személy, aki az életét a Jézus Krisztus iránti engedelmességre építette, olyan szilárd alappal rendelkezik, amely át fogja vinni őt mind ennek az életnek az áradásain, mind a jövőbeli ítéleten. Az a személy, aki azt vallja, hogy ismeri Krisztust, de nem jár engedelmességben, el lesz söpörve, amikor ebben az életben megpróbáltatások érik. És teljesen tönkremegy, amikor Isten előtt áll majd az ítéletkor. Csak két végeredmény van: az egyik ház áll, míg a másik ház összeomlik. Nincs középső lehetőség, hogy csak egy kis kárt szenved. Ez arra mutat rá, hogy két és csak két végső sors van, a menny és a pokol. Azok, akik valóban hisznek Jézusban, amint az az iránta való engedelmességükben megmutatkozik, a mennyben lesznek. Akik azt vallják, hogy hisznek Jézusban, de engedetlen életükkel megtagadják Őt, azok a pokolba kerülnek (Titusz 1:16).
Az árvíz előtt a két ház egyformának tűnt a felületes szemlélő számára, de az árvíz után hatalmas különbség volt közöttük. Az egyik szilárdan állt, a másik romokban hevert. A különbség a rejtett részben, az alapban volt. Az alapozás nem túl látványos, de elengedhetetlenül fontos, ha azt akarjuk, hogy egy épület hosszú távon is megállja a helyét. Az engedelmesség alapja lehetővé teszi a keresztyén számára, hogy szilárdan álljon, amikor megpróbáltatások érik.
Melyek azok az elkerülhetetlen árvizek, amelyek próbára teszik a hitünket? Vannak a próbák, amelyekkel mindnyájan szembesülünk - csalódások, kudarcok, betegség, szeretteink elvesztése, a munkahely elvesztése, csalódások, amikor családtagok vagy barátok cserbenhagynak bennünket stb. Vannak azok a bizonyos áradások, amelyek az öregedéssel járnak együtt - az egészség és az erő elvesztése, a testünk korlátai által okozott korlátok. És persze ott van a saját halálunk folyamatos, könyörtelen közeledése. Mindezek a próbatételek próbára teszik, hogy Jézus Krisztus igazi tanítványai vagyunk-e, vagy csak alkalmi, érdek követői, akik nem voltunk őszinték a hitünkben.
Továbbá ott vannak a kísértések áradata, amelyek a világ, a test és az ördög részéről érnek minket. Ez a gonosz világ, amely a Sátán uralma alatt áll, könyörtelenül nyomást gyakorol ránk, gyakran olyan finom módon, aminek nem is vagyunk tudatában. Ez lehet csábítás arra, hogy csaljunk az iskolai vizsgán, lopjunk, engedjünk az erkölcstelenségnek, hogy a gazdagság múló örömeire irányítsuk figyelmünket.
A lényeg az, hogy ha nem alakítod ki azt a szokást, hogy minden nap engedelmeskedj Jézusnak, foglyul ejtvén minden gondolatot az iránta való engedelmességre, megvallva és elhagyva minden ismert bűnt, akkor homokra építed az életedet. Amikor ezek az elkerülhetetlen kísértések jönnek, elsöpörnek minden hitvallást, amit tettél.
Természetesen a végső próbatétel, amellyel mindannyian szembe kell néznünk, az a halál és az Isten előtti megmérettetés. Ő mindent tud rólunk (Zsidók 4:13). Ha képmutatók voltunk, jó színben tűntünk fel mások előtt, keresztyéneknek vallottuk magunkat, de mindeközben engedetlenségben éltünk, akkor mindez Isten ítéletének áradatában fog összeomlani. A Biblia egyértelműen kijelenti, hogy az a nap biztos és végleges. Mindenki számadásra lesz szólítva Isten trónja előtt. Azok, akik a földön talán mindenkit becsaptak, a mennyben nem fogják becsapni Istent. Csak azok fognak helytállni, akik Isten Igéjének engedelmeskedve éltek, állandóan az alapján vizsgálták magukat, megítélték bűneiket, igyekeztek Istennek tetsző életet élni. Azok, akik azt mondták: "Uram, Uram", de nem igyekeztek engedelmeskedni neki, végleg és örökre el fognak pusztulni.
Ez vezet el az utolsó okhoz, amit Jézus felsorol, hogy az engedelmesség nem választható, hanem kötelező. Nem választható, mert ez a Krisztus megvallásának igazi próbája; nem választható, mert ez az egyetlen alap, amely kiállja az idő és az örökkévalóság próbáját.
3.Az engedelmesség nem választható, hanem kötelező, mert azok, akik nem engedelmeskednek Krisztusnak, hirtelen és végleges pusztulással néznek szembe (6:49).
Ha elgondolkodunk azon az emberen, aki alapozás nélkül építette a házát, meg kell kérdeznünk: "Miért csinált ilyen ostobaságot?". Ennek több oka is lehet. Először is, sok idővel és kemény munkával járt, hogy kézzel leásson az alapkőzetig, és az ostoba ember lusta volt. Sokkal egyszerűbb volt felhúzni a házat a megfelelő alapozás minden fáradsága nélkül. Így hát a legkisebb ellenállás útját követte. Ha valaha is végeztél már lakásfelújítási projekteket, találkoztál már olyan helyzetekkel, amikor az előző tulajdonos "megoldott", "megjavított" egy problémát a legegyszerűbb módon, de ez nem volt helyes. Hosszú távon jobb lett volna, ha már az elején jól csinálja, mert neked le kell bontanod az elrontott, egyszerű javítást, hogy valóban megoldhasd a problémát.
Van egy lelki párhuzam itt. Az engedetlenség általában sokkal könnyebb, mint az engedelmesség, és úgy tűnik, hogy gyorsabban eljutsz vele oda, ahová szeretnél, mint az engedelmesség nehezebb útján. A fickó, aki alapozás nélkül húzta fel a házát, bent ült és limonádét kortyolgatott, miközben a szomszédja kint volt a forró napon, verejtékezve, ásva háza alapját. Ti, fiatalemberek, láttok egy fickót, aki a gyönyörű barátnőjével él, és a szex minden örömét élvezi, látszólag következmények nélkül. Eközben ti a lövészárokban harcoltok az erkölcsi tisztaságért, engedelmeskedve Jézusnak, és azon tűnődtök: "Miért ásom én ezt az alapot, miközben az a fickó a kényelmes házában ül a barátnőjével az ölében?". Várd ki az árvíz idejét, és megtudod az okát!
A másik ok, amiért a fickó nem vette a fáradságot, hogy megfelelő alapot ásson, az az, hogy a ház azonnali előnyeit akarta élvezni anélkül, hogy a megfelelő építéshez szükséges munkát és időt rászánta volna. Neki tető volt a feje fölött, és minden bútora szépen elrendezve, míg a szomszédja még az alapot ásta. Lelkileg sokan az általa kínált javak miatt jönnek Jézushoz. Látszólag azonnal élvezik az üdvösség áldásait, annak ellenére, hogy soha nem bánták meg a bűneiket, és nem ítélik meg naponta a bűneiket az Ő Igéje alapján. Élvezik a jó érzéseket, amikor dicsőítő énekeket énekelnek és ringatóznak a zenére. Szeretik a közösség szeretetét és a testvériséget. De magánéletükben nem ássák meg az Isten Igéjének való engedelmesség alapját. Az árvíz lecsap, és a lelki házuk összeomlik.
A harmadik ok, amiért ez a fickó nem vette a fáradságot, hogy alapot rakjon, az az, hogy rövidlátó volt. Az itt és mostnak élt, nem gondolt a jövőre. Nem esett az eső, amikor felhúzta a házát. A folyómeder száraz volt. Árvíz? Milyen árvíz? Árvíz nem volt a gondolkodásában. Csak be akart menni az új házába, és élvezni a benne rejlő kényelmet. Lelkileg bolondok vagyunk, ha nem a halál és az azt követő ítélet fényében élünk. Még ezen a napon számon kérheti Isten tőled a lelkedet, elveheti a lelkedet, és akkor hol leszel? Ha keresztyénnek vallod magad, de mindvégig önmagadnak éltél, nem törődve Isten országának előmozdításával, akkor az életed homokra épült. Össze fog omlani, amikor Isten ítéletének áradata lecsap.
Ha lehámozzuk a külsőt, nagyon sok magát keresztyénnek valló ember, vagy akár még olyanok is, akik valamiféle szolgálatot végeznek, csak önmaguknak élnek. Ami a keresztyén szolgálatukat motiválja, az nem a Megváltó dicsősége, aki önmagát adta értük. Nem azért teszik, amit tesznek, mert szeretik az Úr Jézust. Az motiválja őket, hogy a szolgálatért elismerést, dicséretet kapjanak. De ha a szolgálatukat nem ismerik el, vagy valaki más kapja az elismerést, dühösek lesznek és kilépnek. Az volt az indítékuk, hogy önmaguknak szerezzenek örömet, nem pedig az Úrnak. Nem a jövőbeli ítéletre való tekintettel fáradoztak, amikor majd azt hallják: "Jól cselekedtél, jó és hű szolga".
Következtetés
Mit tehetünk annak érdekében, hogy házunk a Krisztus iránti engedelmesség sziklájára épüljön, ne pedig a homokra? Jézus három dolgot említ (6:47): Jöjjünk hozzá, hallgassuk meg a szavait, és cselekedjünk a szavai szerint.
Először is, Jézushoz kell jönnöd. Ez egy személyes, egy az egyben fennálló kapcsolatot jelent Jézus és közted. A Máté evangéliumának párhuzamos szakaszában Jézus azt mondja a képmutatóknak, akik minden lenyűgöző cselekedetüket az Ő nevében tették: "Soha nem ismertelek titeket" (Mt 7:23). Ismered-e Jézust, és ismer-e Jézus téged? A keresztyénség nem egy szabályrendszer, ahol eldöntöd, hogy elkezdesz dolgozni a lista szerint. Hanem alapvetően személyes kapcsolat a feltámadt, élő Megváltóval. A bűneid elválasztottak Tőle. Ő azonban kiontotta a vérét, hogy kibékítsen Istennel minden bűnöst, aki nem bízik többé önmagában és a saját jótetteiben, hanem Jézus vérében bízik, mint a bűnökért való egyetlen elégtételben.
Másodszor, meg kell hallanod Jézus szavait. Ez azt jelenti, hogy növekedned kell az Ő tanításának ismeretében és megértésében, ahogyan az a Bibliában kinyilatkoztatott. Ha nem táplálkozol naponta Isten Igéjéből, ha nem tanulod meg belőle, hogyan akarja, hogy élj, akkor a test kívánságai szerint élsz. A világ formájába préselődsz bele. A Biblia tanítása két fő témára összpontosul: hogyan szeresd Istent teljes szívedből, elmédből és lelkedből; és hogyan szeresd felebarátodat úgy, ahogyan valójában önmagadat szereted. Más szóval, a Biblia megmutatja, hogyan viszonyuljunk megfelelően Istenhez és másokhoz. Miközben olvasod és tanulmányozod a Bibliát, nem lehet a célod csupán az, hogy tudással töltsd meg a fejed, bár a megfelelő tudás elengedhetetlen. A bibliai ismeretek lényege az, hogy Istennek tetsző módon szeresd Őt, és szeress másokat úgy, ahogyan Ő parancsolja.
Harmadszor, Jézus azt mondja, hogy cselekedned kell a szavai alapján. Ez szívből jövő, őszinte, örömteli, Isten iránti szeretetből származó és Istenért való engedelmességet jelent kezdve a külső cselekedetek szintjétől el egészen a gondolatok színtjéig. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan megvizsgáljuk engedelmességünket és magunkat a Szentírás fényében. Amikor egy zsoltárt olvasol, amely azt mondja: "Dicsérjétek az Urat, és énekeljetek örömötökben", megkérdezed magadtól: "Vajon tele van-e az elmém Isten dicséretével és benne való örömmel, vagy a zsörtölődés és a panaszkodás jellemez?". Alkalmazod a Szentírást az életedre. Az Igével töltött időnk lényege az kell, hogy legyen: "Hogyan kell tehát élnem?".
Az előrejelzés szerint 100 százalék az esélye annak, hogy a közeljövőben árvíz sújtja az életedet. Ennek az előrejelzésnek a fényében most van az ideje, hogy ellenőrizd az alapodat. Ha Jézusnak való mindennapi engedelmességben élsz a szíved szintjén, akkor a házad meg fog állni. Ha Uradnak nevezed Őt, de önmagadnak élsz, akkor jobb, ha elkezdesz ásni! Ámen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: engedelmességben, engedetlenséggel, engedetlenségben, engedelmeskednek, engedelmeskedett, figyelmeztetését, engedelmességgel, szövegkörnyezete, megpróbáltatások, istentiszteleten, jócselekedeteket, hűségnyilatkozat, törvényszegésben, engedelmességet, engedelmeskedik, cselekedetektől, keresztyéneknek, szabályrendszer, engedelmeskedni, figyelmeztetést, lakásfelújítási, engedelmességre, gondolkodásában, elkerülhetetlen, figyelmeztetése, engedelmeskedsz, előmozdításával, magatartásunkat, engedelmeskedve, elengedhetetlen, megkérdőjelezni, elkötelezettek, gondolatainkat, elgondolkodunk, szükségességét, gondolatainkig, engedelmesség miért, tanítást hirdetik, emberi cselekedetektől, üdvözítő hithez, valódi üdvözítő, fokozatosan fejlődő, istenfélő életben, olyan prédikáció, első alapot, háza szilárdan, árvíz ellene, második ostobán, megfelelő alap, árvíz elpusztítja, alapra épített, keresztyén élet, Jézust Megváltódnak, Isten Igéje, Amikor Jézus, Krisztus Jézusban, Csak Isten, Jézus Krisztus, Isten Igéjének, Ismered-e Jézust, Isten Igéjéből,
|
|
Offline
